A napirend nagyon fontos a gyermekek egészséges fejlődésében.
Ezt a saját gyermekén tapasztalja az ember.
Otthon sokszor képtelen beállítani a napirendet, mert esetleg szétszórt az ember és talán csak nagyjából időpontjai vannak, nem szigorú napirend.
Így a gyermek is szétszórt lesz, szertelen esetleg egész nap rajtunk lóg.
Ahogy bekerül a bölcsődébe, egyre nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz.
A kiszámíthatóság és a biztonság a legfontosabb a kisgyermek számára és ez a napirendben nagyon jól érvényesül. Az, hogy tudja, mi miután következik egy alap számára, hogy jól érezze magát, hiszen tudja mi vár rá a következőkben.
A bölcsőde napirendje fix, hiszen minden nap ugyanabban az időben végzik a gondozási-nevelési feladatokat. Rugalmas abban a tekintetben, hogy befolyásolják évszakok, az időjárási körülmények, a gyermekek igényei, az életkor szerinti összetétel stb.
A bölcsődében általában a következőképpen alakul a napirend:
A gyermekek folyamatosan érkeznek, a kisgyermeknevelő tájékozódik a szülőtől az előző napi és éjszakai eseményekről, majd szabad játéklehetőséget biztosít a gyermek számára.
Kézmosás után a csecsemők ölben, a kisgyermekek asztalnál ülve reggeliznek, családias, oldott légkörben.
A reggeli érkezésnél figyelni kell, hogy időben érkezzünk, mert a reggeliztetést nem szabad megzavarni.
Reggelente amúgy is a legtöbb gyermeknek idő kell, hogy feloldódjon, de a többi gyermekre is tekintettel kell lenni, mert ha reggeli közben a kisgyermeknevelő a később érkezett gyermekek átvételével foglalkozik, az megzavarhatja a csoport többi tagját.
Az átadóban a gyermeknek a jelével ellátott öltöző szekrénye van, ahol a váltó ruháit tárolhatja.
A szülő feladata, hogy átöltöztesse a gyermeket, majd bekísérje a csoportba.
Fontos, hogy ez a kis időszak róla szóljon, hisz nehéz az elválás.
Beszélgessünk vele, nyugtassuk meg, hogy délután visszajövünk érte, esetleg olvassuk el a menüt (és örüljünk neki!), de ne húzzuk túl hosszúra a búcsúzkodást, mert az nekünk is és a gyermeknek is rossz.
Előfordul, hogy a már beszokott gyermek is hangos sírásba kezd, de akkor se vigasztaljuk sokáig, mert a csoportban rövid időn belül megnyugszik.
Én a saját fiamon tapasztaltam, hogy ordítva vittem be a csoportba, majd hallgatózva az átadóban megnyugodtam, hogy ahogy becsuktam az ajtót 2 perc múlva már a kis barátját irányítgatta.
A reggeliztetés gondozási sorrendben történik, ami azt jelenti, hogy először a legkisebb gyermek kap reggelit, majd utána a többiek.
A reggeliztetés a következőképpen történik.
Az asztal asztalterítővel való leterítése után a gyermekek megkapják a tányért, bögrét és a szalvétát, a nagyobbak pedig önállóan terítenek.
Miután a terítés megtörtént, mindenki megkapja az innivalót, és egy kis tányéron az asztal közepére teszik a pl.: sonkás kenyeret (egyel többet, mint ahányan vannak) és ők elveszik maguknak.
A legkisebbek életkoruknak megfelelő állagú ételt kapnak.
Akit kanállal kell etetni, azt a két kanalas módszerrel eteti a kisgyermeknevelő, vagyis a kicsi is kap egy kanalat, így ő is megpróbálhatja egyedül az étkezést.
Ha befejezte a gyermek a reggelit, megtörli a száját, kidobja a szalvétát és mehet játszani.
Aki repetázni szeretne, csak szól, és már kapja is az enni- vagy innivalót.
Ha valaki nem kéri, nem erőltetik, hanem kedvesen megkérik, hogy egyen még egy kicsit, de ha nem kér, felállhat az asztaltól
Reggeli után a nagyobb gyermekek fogmosás helyett öblögetetnek, a helyes kulturhigiénés szokások kialakítása érdekében.
Reggeli után a gyermekeknek szabad játék tevékenység van.
Ebben az időszakban végzik a gondozási feladatokat (pelenkázás, bilizés, önálló WC használat) a gyermekekkel.
Szobatisztaságra nevelés úgy jelenik meg a bölcsődében, hogy meg van a lehetősége a gyermeknek arra, hogy ne a pelenkába végezze a dolgát.
Van, akit motivál a kis WC vagy a társai önállósága, de van, aki 3 évesen sem hajlandó tudomást venni a pelenka nélküli életről.
A kisgyermeknevelők nem erőltetik a szobatisztaságot, hiszen az egy biológiai és egy pszichológiai folyamat eredménye, amit külsőleg nem szabad erőszakkal befolyásolni. (ha erőltetjük a szobatisztaságot, azzal komoly lelki sérüléseket okozhatunk a gyermeknek.)
A kisgyermeknevelő néha megkérdezi, hogy van-e kedve bilizni, de ha nemmel válaszol, akkor nem erőlteti. Ha viszont igennel és sikerül, akkor megdicséri a gyermeket.
A délelőtt folyamán a gyermekek számára- az időjárástól és az évszaktól függően- biztosított a szabad játékválasztás lehetősége a csoportszobában vagy játszóudvaron.
A Kisgyermeknevelő a szabad önfeledt játéklehetőség mellett, olyan a gyermekek részéről önkéntesen választott, egyéni érdeklődést figyelembevevő, fejlesztő hatású programokat kínál, melyek elősegítik a kisgyermek testi, értelmi,, érzelmi és szociális fejlődését - játékos torna, alkotó tevékenység, mese, ének, mondóka, vers stb..
A szabad játéktevékenység közben tízórai van felkínálva gyümölcslé, tea, limonádé formájában.
A tízórai általában valamilyen 100 % - os gyümölcslé. Azért nem tartalmasabb a tízórai és azért nem gyümölcsöt kapnak a gyerekek, mert úgy eltelítené a gyomrukat, hogy valószínűleg kevesebbet ebédelnének.
A tízórainál kapnak egy szalvétát, majd az innivalót.
Aki nem jön az asztalhoz, azt később megkínálják, vagy oda viszik ahol a gyermek játszik, mert az elmélyült játékot nem szabad megzavarni.
Tízórai után, ha az engedi már a tízórait is az udvaron fogyasztják, gondozási sorrendnek megfelelően, kettesével mennek az udvarra a gyerekek.
Először a legkisebbek, akiket már kint vár a kisegítő. Miután mindenki kiért, akkorra már mind a két kisgyermeknevelő az udvaron van és felügyel a gyerekekre.
A kicsik imádnak az udvaron lenni, így ritkábban igénylik a kisgyermeknevelő jelenlétét a játékban.
Motoroznak, homokoznak, szaladgálnak, csúszdáznak, vagy épp autókat néznek, bogarakat keresnek.
Kint is van WC, így akinek "dolga van", nem kell visszavinni a vizes helyiségbe.
Jó idő esetén a kisgyermeknevelők mesekönyveket, babákat, plüss állatokat tesznek egy takaróra, vagy színes ceruzákat, lapokat visznek ki, így a játék változatos és fejlesztő az udvaron is.
A kisgyermeknevelő "saját" gyermekeinek nevelését-gondozását mindig ugyanabban a sorrendben végzi, gyermeki autonómiájuk tiszteletben tartása mellett, önállóságukat segítve.
A legkisebbeket a kisgyermeknevelő gyakran meg is ebédelteti hamarabb, hogy az udvaron kellőképpen elfáradt gyermek időben ágyba kerülhessen.
Leginkább főzelékeket vagy rakott ételeket kapnak, valamilyen húsos feltéttel.
Ebédre ritkábban kapnak levest, ha igen, akkor tartalmasat kiegészítve valami tésztafélével.
Nagyon fontos, hogy a fejlődésben lévő szervezetük minden fontos vitaminokat, fehérjét, zsírokat, szénhidrátot megkapjon, mert ezek elengedhetetlenek az egészséges testi és szellemi fejlődéshez.
A fő étel után mindig idényjellegű gyümölcsöt kapnak a gyerekek és persze vizet. Nagyon aranyosak, ahogy együtt ebédelnek és a nagy falatokat tömik a szájukba.
Van lehetőségük a repetára, amit természetesen a gyermekek ki is használnak, ha olyan étel van, amit nagyon szeretnek, vagy ízlik nekik.
Ebéd után leveszik a cipőjüket, a nagyobbak önállóan a kicsik kis segítséggel, és lefekszenek aludni. Az alváshoz magukkal vihetik az otthonról hozott játékokat, vagy ami az alvást segítik elő.
Általában nagyon hamar elfáradnak és szinte kivétel nélkül átaludják a délutánt. A szobatiszta gyermekeknek már nem tesznek pelenkát, csak az édesanya kérésére.
Ha valamelyik gyermeknek különleges elalvási szokásai vannak és megoldható a bölcsődében, abban is partnerek a kisgyermeknevelők. (pl.: valakit simogatni kell elalvás előtt).
Ébredés után, még uzsonna előtt, pisilnek, kezet mosnak, fésülködnek. Ebben is az önállóságra tanítják a gyermekeket, így a legtöbb csöppség már egyedül birkózik a szappannal.
Uzsonnára gyakran kapnak péksüteményeket joghurttal.
A heti menü egyébként mindig ki van függesztve az átadóban, így mindenki tájékozódhat a napi étkezésekkel kapcsolatban.
Nem kell megijedni, ha valamit otthon nem eszik meg a gyermek, mert a bölcsődében lehet, hogy megfogja. Az én fiamnál is volt olyan hét, amikor azt hittem, semmit nem fog enni, ehhez képest azt mondták a kisgyermeknevelők, hogy nagyon sokat evett, még repetát is kért.
A csoport hatására fejlődik a gyermekünk személyisége, és étkezési szokásai is.
Uzsonna után lehet haza vinni a gyermekeket.
Általában fél négykor már sorban állnak a szülők, de fontos lenne ilyenkor is, hogy várjuk meg az uzsonna végét és egyesével menjünk a gyermekekért.
Mindig kérdezzük meg a kisgyermeknevelőtől és a gyermektől is, hogy milyen napja volt, hogy érezte magát, mennyit evett, kivel játszott stb., mert ezzel megerősítjük, hogy mennyire figyelünk rá és érdekel minket, hogyan zajlott a napja.
Ha nem akar a gyermekünk nyilatkozni, akkor hagyjuk, majd mondja magától, ha ő úgy gondolja. Ha még nem tud beszélni, akkor is kérdezzük meg, mert az érzéseit így is ki tudja fejezni.